Egy kicsit elcsendesültünk mostanában az autózás terén, és a munka miatt a cikkek is elmaradtak... Most végre újra nyugisabb a helyzet, így bevetettük magunkat a garázsba – Robi jelenleg a Paneltruckon dolgozik, Dani most vette ki a flatheadet a Fordból (némi csapágyas hangzás eredményeként), én pedig ezerrel festem az újabb dekorációkat az SFRC-re.

Egy hétvége erejéig azonban felfüggesztettük a munkát, s meglátogattuk a Crafters CC-t, akik egy téli bulit szerveztek (a nyári BBQ mellett). Budapestről napos időben indultunk, de az osztrákoknál végig szakadt a hó. Bécs után futottunk össze Ivko barátunkkal, s onnan Őt követve nyomultunk Németország felé. Ausztria túlvégén egy újabb megállót beiktatva találkoztunk a Lead Saints CC-vel. Akik természetesen sört ittak… a hóban, a mínuszban sört ittak... ismétlem sört. Ilyenkor forralt bort szokás nem? De hát őket csak így szoktuk látni, így is szeretjük őket, sörösen. :)

Némi szusszanásra szükségünk volt mielőtt az esti bulira megyünk, így egy kis csendespihenőt beiktattunk a napirendbe. Ez után találkoztunk az olasz klubtársakkal. Az esti vacsora mellett beszéltük át az idei programtervet, amely ismét egy igencsak sűrű nyár körvonalait vázolta fel előttünk. (A programajánlóban mindent megtaláltok.) Végre irány a buli!
Mario műhelyében már minden készen állt. A félkész autók katonás rendben sorakoztak, a kályha jól megrakva dolgozott, hogy mi csajok se fázzunk, a pincében pedig már minden csak a koncert kezdetét várta.

Igaz, hogy eddig is folyamatosan tartottuk kapcsolatot, de a személyes találkozás öröme a barátokkal mindig jobb élmény. Jót beszélgettünk az aktuális projektekről, kicsit az életükbe is bepillantást nyertünk. A kicsit már „jobban” lévő srácokkal döcögősebb, ám annál mókásabb volt a társalgás. Újdonság volt a műhelyben Chico éppen készülő 1940-es Cadillac-e, airride-dal és flatheaddel, chopolva. Vele szemeztünk a legtöbbet. A koncertet a Hellabama Honky*Tonks nevű formáció prezentálta. Jó hangulatú, pörgős rockabilly-t nyomtak. Utánuk egy a ’50 Brothers CC életének újabb kiemelkedő eseménye következett: Az olasz Marco másfél év után megkapta a colort, így végre Ő is teljes „member” lett. Welcome in the Family Pony! Késő éjjel értünk vissza a szállásra.

Másnap közösen megreggeliztünk az olaszokkal, s útnak is indultunk. Az út még fárasztóbb volt, mint az éjszakázás, de szerencsére nem keveredtünk dugóba, így viszonylag hamar hazaértünk. Ma már újra vissza a munkához. Amíg szárad a festék, addig pedig írok… Hamarosan újabb beszámoló következik, ami inkább a vasakról szól – az talán izgalmasabb lesz Számotokra!

’50 Brothers CC – Hungarian Hot Rodders
Reni