Az ötvenes évek közepén a Ford egy extravagáns tanulmányautóval kívánt további népszerűséget szerezni, és nem utolsó sorban komolyabb tét nélkül megismerni a nyilvánosság reakcióit az új design elképzeléseiről.

		1954 Lincoln Futura Méretek: Hossz: 5 766 mm Szélesség: 2 149 mm Magasság: 1 341 mm Tengelytáv: 3 200 mm Motor: Elrendezés: OHV V8 Hengerűrtartalom: 368 ci. (6,0 l) Furat x löket: 4.000 x 3.660 inch Lóerő: 285 HP Nyomaték: 545 Nm Egyéb: Bekerülési ár: $250.000

A Futura névre keresztelt autó formája Bill Schmidt fejében született meg. A Lincoln - Mercury vezető tervezője búvárkodás közben egy cápával találta szembe magát, ez az élmény adta az ihletet.

Az első skicceket hamarosan egy agyagmodell követte, a végleges autó elkészítésével a jól ismert európai karosszériaépítő Ghiát bízták meg. Az olaszok nem fogták vissza magukat sem a munkában, sem a számla kiállításánál - a végösszeg 250.000 dollárra rúgott.

A műszaki alapot egy Lincoln Mark II alváza és futóműve adta, ezen építette meg a Ghia a még az ötvenes évek Amerikájának szemével nézve is megdöbbentő karosszériát.

Schmidt formatervének leglátványosabb eleme kétségkívül az utasokat védő átlátszó műanyag búra volt, melynek közepe ajtónyitáskor felemelkedett. Az óriási fecskefarkakkal kialakított ék alakú far is vonzotta a tekinteteket, csakúgy, mint az újdonságnak számító gyöngyház-fehér szín, amellyel még akkoriban kísérleteztek a fényezők.

Tanulmányautóktól nem megszokott módon a Futura valóban autó volt, jött-ment, megállt, egy 368-as (6 literes) Lincoln Y-block 285 lóereje mozgatta. Az automataváltót a középkonzolon elhelyezett gombsorral lehetett kapcsolni, a műszerfalon színes visszajelzők mutatták az aktuális fokozatot. A vezérlést összehangolták az ajtónyitással is, felnyitott kupolával nem lehetett elindulni.

A szárnyakba épített légbeömlők egyrészt a légkondicionálóhoz szállítottak levegőt, másrészt a hátsó fékeket hűtötték. Az autó megkapta a Lincolnok szokásos felszereltségét: elektromos állítású üléseket, szervókormányt, szervóféket, stb. A műszeregységet a kormány közepébe integrálták, a kormánykerék két oldalára nyomógombos indexkapcsolókat illesztettek.

A széles és lapos Futura az 1955-ös Chicago Auto Show-n mutatkozott be, és nagy sikert aratott. A kedvező fogadtatás lehetővé tette, hogy néhány eleme megzabolázott formában feltűnjön a későbbi évek Lincolnjain.

A tanulmányautók sorsa általában rövid csillogás majd bezúzás, de a Futura megmenekült. 1959-ben pirosra festve feltűnt az It Started with a Kiss című Debbie Reynolds - Glenn Ford filmben, aztán George Barris hátsó udvarában kötött ki.

A történet 1965-ben folytatódik, amikor a Batman képregények sikerén felbuzdulva az ABC megszerezte a történet megfilmesítésének jogát a DC Comics-tól. A filmsorozat gyártásával a 20th Century Foxot bízták meg, és négy hónappal későbbre, 1966 januárjára tűzték ki a bemutató időpontját.

A Fox a Batmobile elkészítésével George Barrist kereste meg, aki átadta a feladatot barátjának, Dean Jeffriesnek. Jeffries egy 1959-es Cadillacet szeretett volna átalakítani a filmhez, de hamar kiderült, hogy az általa megálmodott autó megépítése nem fér bele a szűkös időkeretbe.

Három héttel a kitűzött határidő lejárta előtt a munka visszakerült Barris kezébe, akinek eszébe jutott a néhány éve nála porosodó Futura. A prototípus jellegzetes jegyei, a szárnyak, a szigorú szemöldök, az üvegbúra, minden adott volt egy extravagáns Batmobile építéséhez.

A karosszéria átalakítása Bill Cushenberry keze munkáját dicséri. Tervrajzok nélkül, Barris szóbeli leírása alapján dolgozott. A méretes fecskefarkat tovább növelte az ajtók elejétől indítva, denevér szárny szerű lezárással. A széles lökhárítót kettéosztva denevér orrot alakított ki, kinyitotta és kiszélesítette a kerékjáratokat.

Eközben Barris a filmstúdió által előírt denevéremberes kütyükkel foglalatoskodott, kapcsolókkal, karokkal, lámpákkal, monitorral, telefonnal, csövekkel és rakétákkal szerelte fel a járművet. Ki kellett dogozni a láncvágó, a katapultülés, a füstgép, a fékezőernyők, és a többi trükkös berendezés működését.

A Batmobile elkészítése 30.000 dollárral terhelte meg Barris pénztárcáját, ebből mindössze 1 dollárt tett ki a Futura megvásárlása. A Ford jelképes áron, 1 dollárért és „más értékes ellenszolgáltatásokért” adta el az autót az építőnek, aki Batmobile-ként bérbe adta azt a 20th Century Foxnak.

Az első tesztfelvételek rögzítésekor még nem voltak készen, az autó lealapozva, mattfeketén jelent meg a stúdióban. Nem mutatott jól a képen, ezért először fehér csíkozást kapott, majd az erősebb hatás kedvéért lakkfekete fényt sötétben foszforeszkáló vörös csíkokkal, így alakult ki a végleges kinézet.

Hamar kiderült, hogy a Batmobile nem üzembiztos. A rosszul szellőző motortérbe zárt V8-as rendszeresen túlmelegedett. Az ennek megelőzésére beépített két elektromos ventilátor járó motor mellett is lemerítette az akkumulátort.

A gumik nem bírták az autó majd 3 tonnás súlyát, így a legváratlanabb pillanatokban kaptak defektet. Megesett, hogy a kormánymű hibája miatt az autó irányíthatatlanul száguldott ki a jelenetből.

Nem volt más választás, be kellett rendezkedni a jármű folyamatos karbantartására, javítására a forgatások alatt. 1967 márciusában egy teljes felújítás során az eredeti motort egy 390-es V8-asra cserélték.

A stúdió további három autót rendelt a sorozat népszerűsítésére. A kettes és hármas a bemutatókon szerepelt, a négyes drag versenyeken vett részt. A másolatok üvegszálas karosszériával készültek, ami a pletykák szerint hamar repedezni kezdett. A szégyenfoltok eltüntetésére ezek az autók átmenetileg „denevérbőr” borítást kaptak.

Az ötödik Batmobile története ellentmondásos, George Barris állítása szerint ő építette a fémkarosszériás autót, de egy másik változat szerint kívülállók másolták le az eredetit, hogy kiállításokon keressenek pénzt vele. Mivel ezzel Barris és a DC Comics jogait sértették, azok perre vitték az ügyet, melynek folyományaként Barris tulajdonába került a másolat.

A filmsorozat két sikeres évad után kifulladt, a harmadik évad már vegyes fogadtatásra talált. Költségcsökkentési viták után az ABC úgy döntött, nem folytatja a történetet.

Az autók visszakerültek Barrishoz, aki az eredetit a mai napig őrzi, de a másolatokat gyűjtőknek, múzeumoknak adta el.

A Batmobile története kettős. Bármennyi gond is volt vele a színfalak mögött, a szuperhős mindig rendelkezésre álló csodajárműve sokak szemében ikonná emelkedett. Mások szívesebben látnák eredeti fényében a bohócjelmez alatt megbúvó tanulmányautót. De ki tudja, a filmsorozat nélkül talán a Futura is elfeledett, bezúzott társai sorsára jutott volna...