13 állam 4 hét alatt, 9. rész, Larrynél 2. rész
Glendive-ba érve bejelentkeztünk a szállodába, tankoltunk, majd beülünk Larry autójába, és megmutatta a várost. Mesélt a régi felépítéséről, a fő utcáról, ami a ’40-es, ’50-es évekig mindenhol a város lelke volt, Larry gyerekkorából még emlékszik ennek az időszaknak az alkonyára.
Az új autópályák, a bevásárlóközpontok azonban halálra ítélték az addig nyüzsgő kereskedelmi központként prosperáló „downtown”-t, a városokat először összekötő Main Streetek környékét. Glendive főutcája is rímelt erre a történtre, az épületek a maguk lepusztultságukban is idézték a régi idők szellemét.
A nagy, kétszintes épületek jól láthatóan földszinti üzletek, műhelyek, valamint emeleti lakások, irodák voltak valaha. Ma többnyire üresen, elhanyagoltan állnak. Egy nagyjából fél órás körút után megérkeztünk Larry cégének glendive-i irodájához. Itt csak néhány szépen felújított autót tart, és a telephely még felújítás alatt van.
Az első helyiségben egy Amx Javelin 390-es motorral, kézi váltóval, gyárilag hátsó ülés nélkül. Szintén különleges darab. Mellette egy Mercury Cougar, az autók mögött, mellett dobozokban különböző alkatrészek. A következő helyiség előtt benéztünk az udvar végén álló garázsba, ahol egy ’60-as Chrysler Windsorból épített custom parkol, 440-es motorral, szintén Long Rammel (ez a második fajta), színre fújt lökhárítókkal, kilincsek és zárak nélkül, egyedi belső kárpittal, amiben a varrás az ülésektől a műszerfal burkolaton át, a tetőkárpitig vonalban fut.
A garázsban parkol még egy Honda motorkerékpár, ami olyan különleges, hogy én még nem is hallottam róla (bár nem vagyok egy nagy motoros), 6 hengeres soros motor hajtja… A garázsból visszasétáltunk a fő épülethez, ahol pár igazi csemege várja az esetleges vevőket. Egy tökéletes állapotú fehér ’64-es Polara, na itt lett végem. Itt a példa, így kell kinézni az enyémnek is. Egyik nap…
440 Wegde, Cross Ram szívósor, nagynyomású olajpumpa, 750-es görgős vezérműtengely, ami magasabb fordulatszámon ad több teljesítményt, tökéletes belső tér, króm díszlécek, és még sorolhatnám. Rengeteg fotót készítettem róla, szinte minden részletről.
Mellette egy ’62-es Dart 330, szintén 440 Wedge, Cross Ram szívósor, de „csak” 520-as tengellyel. Viszont gyári öntvény leömlőkkel (ami már majdnem felömlő…), gyári kipufogó rendszerrel, cut outtal. Tökéletes piros fényezéssel, szép belsővel, minden apró kiegészítő, díszléc a helyén, hibátlan.
Mellette egy fekete ’60-as Dodge Dart Phoenix, big blockkal, Long Rammel (ez a harmadik), szép kárpittal, tökéletes krómokkal. Pont az nézegettük nővéremmel, hogy milyen nagy a hátsó szélvédő, mikor jött Larry és kezdte mondani, hogy ez az autó azért különleges, mert külön rendelhető panoráma hátsó szélvédő van benne (meg persze a Long Ram miatt), amin elkezdtünk nevetni, hogy pont ezt beszéltük.
Ekkortájt már későre járt, így visszamentünk a szállásra, ott még beszélgettünk kicsit, majd abban maradtunk, hogy másnap reggeli után találkozunk. Glendive-ban egyébként 35 mérföldre voltunk Észak Dakotától, gondolkoztunk, hogy átugrunk, de végül elmaradt.
Reggel még visszamentünk az irodához, készítettünk pár közös képet, beindítottuk a fehér Polarát. Igen nagy sajnálatomra esett aznap, így a próbakör elmaradt, mivel Larry nem szívesen viszi ki az autót esőben, ezért többször elnézést is kért, pedig abszolút megértem, és megemlítette, hogy nem sok értelme lenne, hisz elindulni sem lehet vele normálisan.
Visszamentünk a szállásra, átültünk a Chargerbe, és elindultunk a farm felé, ahol Larry a gyerekkorát töltötte, és ott is tart néhány autót. Az úton félreállt egy helyen, ahol régen a gyorsulásokat tartották, és mesélt pár mondatban róla. Az ok igen prózai, azon a részen egy gát volt régen, amit többször kellett újraépíteni, míg végül leaszfaltozták. Nos, a környéken egyedül itt volt aszfaltút, ezért a környék fiataljai ide jártak ki összemérni az autóikat, az út elején és végén lezárták egy-egy autóval, ha jött valaki, félre húzódtak, majd miután elment, újra lezárták, és folytatódott a verseny. Volt, hogy 20-30 autó is állt az út szélén, Larry és Moparja már akkoriban is ismert volt, nem nagyon volt ellenfele.
Glendive-tól nagyjából 30 mérföldre északra fekszik egy kis település, manapság már csak pár házból, egy postából és egy iskolából áll. Az iskola udvarán még mai is áll egy játék, amit Larry édesapja épített, annak ellenére, hogy ma már nem is igazán legális, mert a hivatalok túl veszélyesnek tartják. Az ötvenes-hatvanas években még élettel teli kistelepülés környéke híres az itt termesztett kitűnő minőségű gabonáról. Évtizedekkel ezelőtt több farm működött a térségben, kisebbek-nagyobbak, többnyire családi farmok. A változás azonban ezt a vidéket is elérte. Farmjukból csak azok tudnak ma megélni, akik idejében terjeszkedni kezdtek. A kisebb farmok már nem életképesek.
Larry édesapja nem engedte a gyerekeinek, hogy a farmon maradjanak. Ragaszkodott hozzá hogy valami más szakmát is kitanuljanak, mielőtt végleg szüleik életformáját választották volna.
Érdekes apróság volt a farmon a családi ház története is. Larry édesapja - aki Németországból vándorolt ki Amerikába - vöröses téglafalra emlékeztető burkolattal vonta be kívülről a falakat. A ház stílusa is eltér az átlag amerikai házaktól. Larry akkor jött rá miért, amikor felnőttként ellátogatott Németországba és látta a környéket, ahol édesapja felnőtt. Ahogy odaértünk, és megláttuk, számunkra is egyértelművé vált.
Larry szavaiból kiderült, hogy még az „őshazában” is szerencse szükségeltetik ahhoz, hogy valaki nyugodtan hódolhasson a klasszikus autók felújítása iránti szenvedélyének. Igencsak hasznos ugyanis, ha az ember normális szomszédokkal van megáldva, akik nem szaladnak a hatóságokhoz, hogy a birtokon tárolt „roncsok” miatt panaszkodjanak. Elég, ha a látvány bántja valakinek a szemét, és a tulajdonos máris megkapja az értesítést, hogy mennyi ideje van a „takarításra”. Ha ez nem történik meg időben, akkor az autókat könyörtelenül bezúzzák. Ezért is szállítja át folyamatosan az autókat a családi farmra.
Városi embernek biztos unalmas lehet, de nekem nagyon tetszett, hihetetlen csend, szomszédok pár mérföldre, hatalmas terület, és a fák tövében megbújó Moparok, illetve néhány egyéb típus. Az eső már elállt, de a nagy fű elég nedves volt ahhoz, hogy nővérem inkább Larryvel beszélgetve megvárjon az úton, amíg én körbejártam az autókat, és fényképeztem.
Az itt leparkolt autók egy része viszonylag rosszabb állapotban van, törött szélvédők, hiányos üvegek, de van olyan is, ami csak pár hete került oda, és egész jó alap. Itt nem időztünk olyan sokáig, hanem néhány mérfölddel északabbra hajtottunk, oda, ahol Larry háza van, és szintén pihen néhány autó.
Az egyik hangár végében egy ’67 Plymouth Belvedere GTX, big blockkal, kézi váltóval, amibe sajnos korábban beköltözött pár egér, és egy alapos tisztítás, kárpitcsere után is állandóan visszatérnek bele. Mellette egy régebbi teherautó, ami Larry édesapjáé volt, egy másik garázsban egy 2007-es Mustang GT, az udvar egyik sarkában egy Ford Fairlane és egy Plymouth, egy pajta sarkában pedig jó néhány motor, köztük több korai Hemi is.
Beszélgettünk még kicsit, megköszöntük a lehetőséget, hogy a rengeteg csodát megtekinthettük, a rengeteg történtet meghallgathattuk, és sok hasznos információval gazdagabbak lettünk (pl. már tudom, hogy a Dime 10 Cent). Azt remélve, hogy Larry is örült kicsit annak, hogy meglátogatta őt egy ember Európából, akit mindaz nagyon érdekel, amivel ő foglalkozik, elköszöntünk, és továbbindultunk a következő szállás irányába, mert addig még egy 344 mérföldes út állt előttünk.
Hozzászólások
Hm, azért arra az aszfalt útra csak kellet volna rajzolni valami szépet...
Élvezetes írás,nagyon jó képek!!!!!
Kicsit irigylem Larry-t.....
Úristen! Az elmúlt 2 beszámolódban szerintem több amcsi autót láttál mint én eddigegész életemben.
Larrynek hány autója van?
Az a panoráma hátsó szélvédő odabasz!
Mennyi finom Mopar! !irigy :-)