Kevés olyan autó van itthon, amelyikre minden ACCH-s összejövetelen, találkozón lehet számítani. Ezek egyike Ceglédi Zoli Mercuy Zephyrje. Zoli és a Zephyr szinte minden klubesten lenn van, minden programra az elsők között érkezik. Mindezek ellenére valahogy mindig elkerülte amerikai autóra éhes fényképezőgépem lencséjét, de most nem menekült.

Nem könnyű ennyire szépen megőrzött, helyreállított géppel találkozni. Zoli igazi rabja ennek az autónak, pénzt és fáradságot nem kímélve ahol csak lehet két keze munkájával hozta rendbe a kocsit. A hűtőmaszk csillogása olyan magától értetődőnek tűnik, hogy az emberben fel sem merül, hogy ez az autó látott rosszabb napokat is.

Pedig két éve mélyponton volt a Zephyr, hónapokig széthajtott motorral állt egy udvarban, mikor végre százezer forintért gazdát váltott. Csak a rend kedvéért jegyezném meg, hogy ennek ellenére már közel egymillióban van az autó. De meg is látszik rajta.

Még a szoborpark acélszívű Leninje is elismerő pillantásokat vetett a ragyogó fényezésre, az eredeti állapotában tündöklő krómokra. Zoli rátett még egy lapáttal, a fényképezés előtt még átfújta, áttörölte a kerekeket szilikonspray-vel, a végeredményt pedig elégedetten, büszkén konstatálta.

A nagy csillogás közepette kinek jutna eszébe, hogy a hűtőmaszk műanyag, a lökhárító meg alumínium?! Pedig éppen emiatt ilyen szépek a még eredeti, több mint 20 éves idomok.

Mindössze néhány apróság, a dupla csövű kipufogó, a krómfelnik és a hátsó lámpák lógnak ki a sorból, ha az eredetiséget tartjuk szem előtt. Illetve dehogy lógnak! Épp ezek teszik dögössé az autót.

Megoldhatatlan feladatnak bizonyult a hiányzó bal hátsó lámpabúra beszerzése, így a testvérmodell Ford Fairmont kölcsönzött lámpatesteket a Zephyrnek. Érdekes és követendő megoldás a piros index elkerülésére az átlátszó tolatólámpákba átkötött narancssárga izzós irányjelző.

A motortérben egy kereken 200 köbinch-es, azaz 3247 köbcentis soros hathengeres erőforrás V8-asokat megszégyenítően gyönyörű hanggal kb. 95 lóerőt produkál, ami egy háromsebességes C4-es automata váltón keresztül jut el a hátsó kerekekig.

Kormányváltó, üléspad, dobókocka, tipikus amerikai elemek. Fa, bőr és króm között élmény a vezetés. Persze csak napsütéses időben. A BF Goodrich T/A terepjárókerekek tapadása esőben, de még hóban is meglepően jó, ennek ellenére ha lehet, akkor ezeket a napokat inkább garázsban tölti a Zephyr.

Érdekes adalék, hogy a Kiscelli Múzeum után a szoborparknál is csalódnunk kellett az emberek amerikai autó szeretetében. A park tulajdonosa óránként 4.000 Ft-ért engedett volna be minket a területre, így megelégedtünk Lenin atyánk társaságával.