Ez az autó úgy lett az enyém, h eredetileg eszembe sem jutott ilyet venni. Egy hónapja nézegettem mindenféle német és japán diszkóterepjárókat mivel olyan autót kerestem ami kvázi erős és fontos, h ne kelljen alacsonyra ülni mint egy személyautóban. Mindezt az után kezdtem, h nem találtam megfelelő Subaru Outback-et v. egy jó Forester. A Dodge hirdetés véletlenül került a képbe. Családi unszolásra elmentem megnézni, mennyire alacsony autó. Aztán kiderült, h nem alacsony, pont jó. Első alkalommal egy métert sem mentem vele, csak beültem és éreztem, h igen. Ez kell nekem. Egyszerű beltér, funkcionalitás, semmi csicsa és pompa, kényelmes ülések, nagy beltér és ami az i-re a pontot teszi, az a motortérben doromboló HEMI. Mindennek tetejébe élvezet, h a korábban megnézett ócska autók után ennek látszott, h volt gazdája. Elkezdte nyomni a tarkómat egy furcsa érzés… plusz a csajom fülembedorombolása, h na… nagy is, kényelmes is és bónusznak megy mint egy elszabadult gőzmozdony.
Aztán miután újabb értelmetlen köröket futottam további fos autókat megnézve, visszatértem a Dodge-hoz és egy késő estén hazalopakodtam vele.
Eddig nem bántam meg, bár nyilván lesznek meglepetések, hiszen tudjuk, h nem egy toyotacorolla de bízom a legjobbakban.