Dokumentarista jelleggel gondoltam csinálok egy bejegyzést erről az autóról. 2 évvel ezelőtt hoztam el kimondottan donornak szánva, hiszen az állapotából (és a kulcsok valamint papírok hiányából) többre nem nagyon volt alkalmas.

Az autót az előző tulaj egy építkezésen szerezte, ahol az épp felújított ház garázsában állt és már senkinek sem kellett. Kívülről eléggé meg lett gyalázva, ennek is megvan a maga története.

A teteje be lett nyomva, a jobbos ajtó üvege kitörve, a fél autó meg leöntve festékkel. Ha lehet hinni az elbeszélésnek az egyik korábbi gazdának a felesége az autón élte ki a dühét a férjével kapcsolatban. Akárhogy is volt, elég szépen elbánt vele (másrészt meg az idő sem tett jót az autónak, aminek kb minden eleméről lepergett már a lakk is (tipikus GM jelenség).

A belseje egész jó állapotban megmaradt, az ülések hibátlanok, a műszerfal sem repedt, csupán a szétszakadt tetőkárpit szivacsának darabjaival volt minden teleszórva.

Az autó abszolút fapad felszereltség volt, alapmotorral, klíma nélkül, egy annyira basic klímavezérlővel, amit még sosem láttam, tekerős ablakkal és kézi váltóval.

Hátul európai piacos lámpákkal, elöl Trans Sport lámpákkal, ebből látszik, hogy ezt az autót felkészítették a hazai műszaki vizsgára.

Volt rajta valami értelmezhetetlen kipufogódob, a katalizátor nyilván ki volt herélve, úgyhogy gyanítom milyen hangja lehetett még működő formájában.

Ahogy korábban is mondtam, a sima 4 hengeres alapmotor és kézi váltó volt az autóban (milyen jól jött volna ez pár éve, de hát mindegy, jó lesz tartaléknak).

Maga a kasztni nagyon jó állapotban volt, amin azért is csodálkoztam, mert egy földes placcról húztuk ki, úgyhogy arra számítottam, hogy minden szét lesz rohadva alatta, de kb. szalon állapotban volt az autó teljes egésze.

Miután minden értékeset kiszedtünk belőle az lett a sorsa, mint bármely hasonló donorautónak. De a korábban említett tökéletes karosszéria nagyban hozzájárult egy cimborám autójának feltámasztásához.