Moparty V.
Idén ötödik alkalommal tartották Doc Stingerék a helyi MOPAR találkájukat. Az első két évben a Melk város melletti vezetéstechnikai pályánál volt, de mostanában inkább a műhelyébe invitálja barátait az osztrák MOPAR specialista, amit mi cseppet sem bántunk! A Graz melletti kisváros Voitsberg ezúttal is megtelt gumifüsttel és kőkemény Muscle Carokkal.
A tervezettnél később érkeztünk, mert Mikey a nyugger vezetést preferálta. A műhely előtti stand adott útbaigazítást az érkező autóknak, és az off autókkal érkezőknek is biztosítottak parkolót. A placcon már bőségesen sorakoztak a MOPAR-ok mikor megérkeztünk, bár először egy small blokkos Holden Monarot vettünk szemügyre.
Közvetlenül utána egy ’70-es matching numbers Challenger R/T parkolt szolid 440 Six Pack kivitelben. A szélvédőjén egy papírlapon a Barret-Jackson aukciós logó, és a 75ezer dolláros ár emlékeztetett minket rá, hogy a MOPAR-ok még mindig drágák.
Matching numbers Challenger R/T, a szélvédőjén Barret-Jackson aukciós logó, és 75ezer dolláros ár
Meglepő módon Stinger garázsában nem MOPAR-ok álltak, hanem egy El Camino, egy Ford Galaxie, valamint egy műanyag bódés húsdarálós dragster. Természetesen a polcok roskadásig voltak egy csomó olyan alkatrésszel, amit bármelyikünk szívesen hazavitt volna. Olajteknők, hengerfejek, vezérműtengelyek, komplett blokkok várták türelmesen beépítésük napját! :) Kundival alaposan szemügyre vettük a ’64-es Dodge 440-et is, természetesen még mindig jó forma!
Eközben folyamatosan szivárogtak a Chargerek, Challengerek, Dusterek. A C-body TNT 440 sárga-fekete Chrysler 300-ast bár többször láttam már, de mindig elámulok rajta. Jó forma, és a tulaj nagyon is érzi a stílust! Nagy kedvencem volt a ’70-es Super Bee és a ’62-es Plymouth Fury. Elképesztő, hogy ezt a formát valaki papírra vetette anno!
Jó forma, és a tulaj nagyon is érzi a stílust!
A hely természetesen fel volt készülve a látogatókra, így jó zenével, üveges csapolt sörrel és ételekkel várták a megpihenni vágyókat. Persze mindig akkor tolt egy erős Burnoutot Doc Stinger a ’65-os Belvedere-rel, mikor mi valamit nagyon megnéztünk. Ez nagyjából óránként történt, és mikor már harmadjára is elhalasztottuk a burnoutot, kitelepedtünk a műhely előtti út szélére, és nem bántuk meg!
Először egy Dodge Ram tolt egy kövéret bemelegítés és szagminta gyűjtés gyanánt, majd jöttek a nagyágyuk! A Super Bee cirka 600 lóerővel is koptatott néhány centit a Mickey Thomson gumijaiból, de az igazi keménység a ’71-es Plymouth Duster volt. Mikor megnéztük, a parkolóban is sejteni lehetett, hogy a sárvédőre égett tetemes gumimennyiséget nem ecsettel vitték fel, és a szélvédőn lévő dragracing.hu-s matricára filccel ráírt 11.99-es idő is ezt nyomatékosította bennünk. Nem tévedtünk. Beteg egy autó, ami lehozta nekünk a felhőket is, pedig „csak” egy A-body Small Block MOPAR...
A gumimennyiséget nem ecsettel vitték fel
Amit hiányoltam, az a ’69-es Charger volt. Ennyire elfogytak volna? Vagy ennyivel drágább, mint a ’68-70? Valamint furcsa módon egyetlen Dart se jött el... „Te se jöttél azzal”.. zárta rövidre ezt a beszélgetést Kundi. :)
A nem MOPAR fanatikusok is találhattak a kedvükre való autót, mert azoknak is volt egy külön parkoló. Mustangok, Corvette, Bel Air Wagon, T-bird, stb. mind-mind nagyon szép állapotban. Az egész találkozó nagyon színvonalas volt, mind autók, mind pedig szolgáltatások tekintetében.
A hazafelé vezető út jó hangulatban és sörben telt el, de még nem volt vége a MOPARozásnak, hiszen megálltuk Tony-éknál egy baráti pacsira, és ha már ott volt egy Challenger, muszáj volt menni vele! :)
Ezúton is köszönjük Tony-nak és Rasca-nak!
Természetesen idén is elhangzott a mondat: „Jövőre MOPAR-ral jövünk...” (Nem tudom, meddig lehet ezt még húzni!) :)
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél az első kommentelő!