Én és a testvérem már egy jó ideje beleszerettünk az amerikai autókba, már egészen kiskorunk óta. A típus iránti rajongás, mint sokaknál, a népszerű tévésorozatnak, a Knight Ridernek volt köszönhető, melyben egy ilyen autó játszotta a főszerepet. Gyermekekként csodálva és bámulva fedeztük fel az autó markáns, sportos és különleges formavilágát. Tudtuk ilyen autót szeretnénk majd, ha felnövünk.
Az olasz sportkocsik helyett ez lépett az álomautó és vágyálmok középpontjába annak idején, addig is maradt a tervezgetés, és vágyakozás.
Addig is, makett formájában sikerült párat beszerezni, amik közül valamelyik jobb, valamelyik kevésbé jó állapotban, de még mindig megvannak.
Iszonyat sokat játszottunk velük, a maguk módján ezek a makettek is maradandó kisgyerekkori élményt okoztak.
Valójában nem mertük komolyan elhinni, hogy egyszer is birtokunk részét fogja majd képezni a régi álom tárgya.
Ahogy cseperedtünk, mint minden szerelem, szép lassan oszladozott, kihunyni látszott ez a tűz a tűzmadár iránt. :)
Felnőttkorhoz közel érve, valahogy újra előkerült a téma, és ismét fantáziálni kezdtünk, akkor már reálisabb esélyeinket latolgatva.
2007.-ben már odáig fajult a dolog, hogy elhatároztuk, szeretnénk magunknak egyet közösen.
Mindig is szerettük az amerikai autókat, és azok egyedi, össze nem téveszthető hangát, meg az életstílust, ami ezzel jár. Érdeklődésünk tehát teljes lett, mondhatni megérett arra, hogy nekivághassunk a régi álom megvalósításának.
Alapos és hosszadalmas információszerzés után kiderült, hogy ez az autó elérhető, se a fenntartása, se egyéb költségei nem túl vészesek.
Az első amerikai autós találkozós élményünk a 2007.-es Rod & Custom show volt. Aztán persze jött a felsőtárkányi majd a komáromi találkozó is.
Nagyon tetszett az egész és csak még jobban megerősítette azt az elhatározást, hogy igen, nekünk ilyen autót kell szereznünk. A közösségi hangulat, érzés ami jellemző volt, ráébresztett arra, hogy rájöjjünk, ez az, amit kerestünk.
Kitűztük hát célnak, nekünk kell egy autó, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. Nem akartunk kimaradni és csak látogatóként részt venni ezeken a fantasztikus rendezvényeken.
A terv az volt, hogy a 3. generációs Pontiac Firebird/Trans Am utolsó években gyártott modelljeiből válogatunk, méghozzá a legnagyobb, 5.7 TPI motoros felszereléssel, természetesen.
Hamar kiderült, ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen itthon alig van, vagy elfogadhatatlan állapotban a célnak megfelelő autó. Külföldön akad, viszont a regisztrációs adó miatt ez az út nem volt járható.
Nem sokkal ezután sokak ajánlására beregisztráltunk a V8 carsra és annak fórumába. Rengeteg olvasgatás és pár jó tanács a fórumozóktól és rájöttünk, hogy Magyarországon annyira ritka az 1991.-es-1992.-es évjáratú 5.7 literes Trans Am-ek/Firebird Formulák, hogy lejjebb mentünk az évjárattal egészen 1987-ig. Annak ellenére, hogy több használt autókkal foglalkozó oldalon hirdettünk senki nem jelentkezett, aki említésre méltó lenne. Szóval hiába volt a mindennapi autóvadászat, nem hozott olyan eredményt, amit vártunk.
Az eleinte konkrét elhatározásból szépen lassan megjelent a kompromisszumra való hajlam.

Az autó története:
2007.-ben, valamikor november tályán egy használt autókkal foglalkozó weboldalon találtunk rá erre az autóra, hosszas keresgetés után. Eleinte nagyon esélytelennek tűnt, hogy megvegyük.
Az autó fényképekről nagyon szépnek nézett ki, megkíméltnek látszott. A hirdetés eléggé kecsegtető volt, 1990. Pontiac Firebird V8-as, 5.0 TBI második magyarországi tulajdonostól, ráadásul a hirdetés szerint 36.000 mérföld volt az autóban.
Így elhatároztuk hogy rászánunk egy napot és megnézzük élőben is.
Gondoltuk tapasztalatgyűjtésnek nem árt megnézni, kíváncsiságból.

Élőben valóban szép állapotban feszített egy-két apróságtól eltekintve.
A tulaj Elvitt minket egy próbaútra (ekkor utaztunk életünkbe először ilyen autóban) Nem zörgött össze-vissza, a váltó szépen váltott, a futómű is rendben volt, meg a motor is, csupán az volt a baj, hogy nem a keresett motorral van felszerelve, ezért inkább elálltunk a vételtől.
Folytatódott a keresés, de szintén eredménytelenül.

2008.-ban ismét eladósorba került az autó, a hirdetés ismételten megjelent az interneten.
Sok gondolkodás után úgy határoztunk, hogy ez a biztos, inkább fontolóra vesszük a lehetőséget, mintsem várunk a bizonytalanra. Megbeszéltük egy szervízben való állapotfelmérést. A tulaj nem jött el, arra hivatkozva, hogy külföldön tartózkodott.
Ekkor elhatároztuk, hogy nem foglalkozunk vele, és hagyjuk az egészet.
Pár hét elteltével azonban felhívott, hogy mi legyen, mert ha nem kell, akkor elcseréli valakivel. Sürgetett az idő, úgy döntöttünk, hogy egye fene, mégiscsak adunk egy esélyt az autónak.

Ezúttal össze is jött. A tulaj egy alkalmazottját küldte fel, de lényeg, hogy az autó végre megjelent a találkozón. Elvittük egy hozzánk közel eső amerikai autókkal foglalkozó szervízbe.
Ott azt mondták, hogy az autó nagyjából egyben van, és így első átnézés után látszólag nincsenek komoly gondjai.
Átment a rostán, a vétel megvalósult, 2008. március 29.-én, eredetileg ideiglenes autó céljából.
Felejthetetlen élmény volt a hazafelé vezető út, először, kedvenc amerikai autónkkal.
Ott és akkor nem számított, hogy nem 5.7-es, csak az élmény, és a megelégedettség, izgalom.
Egy régi álom vált valóra.

Később világossá vált, hogy tényleg jó vétel volt. A további munkák és kötelező szervizek, tapasztalatok azt sugallták, hogy a madár műszaki állapota megfelelni látszik a benne megjelent kilóméterek számával.
Tehát ő az első amerikai autónk.
Az autó szép, megkímélt állapotban van, úgy néz ki valóban vigyáztak rá, és mivel ez annyira ritkának számít hazánkban, hogy úgy gondoljuk, inkább majd egy motorcsere lesz aktuális, ahelyett, hogy komplett cserélnénk az autót.

Az utastér megkímélt, nincs lehasználva, érződik rajta, hogy nem mindennapi használatban volt. Nagyjából szinte minden működik. A gyári rádió is korához képest jól szól, és egy átjátszókazetta segítségével erősítőként is használható, így a CD-ről vagy MP3 lejátszóról történő zenehallgatás sem okoz gondot, ráadásul megadja a hangulatot. :)

Hogy ne az eredeti szőnyegek koszolódjanak, ha használjuk az autót, vettünk bele egy gumiszőnyeg készletet, ami egész jól passzol az utastérbe, ráadásul könnyen tisztán tartható.

Az utastér viszonylag alapos takarításon esett át. Kiporszívóztuk, letörölgettük, majd átmentünk a műanyag felületeken egy ápolószerrel is. Így egészen újszerű hatása lett.

Hát igen, ez önmagáért beszél. :)

Az autó kapott egy polírt is, már az első héten. :) Szerintünk szép lett, ámbár a fényképen ez nem annyira látszik, mint élőben....de azért talán észrevehető. :)

A jövőben természetesen majd igyekszünk az autót hasonlóan jó állapotban tartani.

Íme a motortér. V8 5.0 TBI. (központi befecskendezéses) 170 LE és 346 Newtonméteres forgatónyomaték.
Az adatok kissé megtévesztőek, érdekes tapasztalat volt számunkra is, hogy a feltűntetett és hivatalos értékekhez képest dinamikusabbnak és erősebbnek tűnik az autó.
Mikor megvettük eléggé koszos volt, jelenleg nagyjából így néz ki. Sajnos az elektornika miatt elég körülményes lemosni a motort, úgyhogy egyelőre csak ennyire futotta, de idővel még szépülni fog, sőt ez a tér egy másik, erősebb erőforrásnak ad majd otthont...legalább is ez volt a terv.
Aztán annyi dicséretet beszedett az autó és annyian mondták, hogy bűn hozzányúlni, hogy úgy döntöttünk, hogy meghagyjuk gyárira a motort is és majd esetleg mellé veszünk egy másik autót, amiben izmosabb motor lesz.

Az első pár hónapban többek között kisebb, nagyobb hibák kijavításával foglalkoztunk.
Ezek közül egyet emelnénk ki.
A kipufogórendszer szinte végig el volt rohadva, így kénytelenek voltunk megjavíttatni. Maguk a csövek nem voltak annyira vészesen elrohadva, azokat szerencsére meg lehetett hegeszteni, (előbb vagy utóbb azokat is cserélni kell majd) de a dob, szinte teljesen szétrohadt az évek során.
A szakamberek javaslatára, egy olyan dobot csináltattunk rá, ami jobban kihozza a tipikus V8 hangot, mint a gyári.
A csöveket meghegesztették, és felkerült rá a speciális dob is, illetve, hogy ne érjenek olyan könnyen le a kipufogóvégek levágtak belőlük pár centit.
Az eredménnyel elégedettek vagyunk. A hangja talán még mélyebb lett a gyárinál és szebben bugyborékol, mint az eredeti dobbal, (főleg menet közben hallani a különbséget) emellett szerintünk jól is néz ki.

Első amerikai autós találkozóink a Firebirdel:
2008. május 17. (szombat) Overdrive - 13. tavaszi USA autó kiállítás és találkozó Budapest - Hungexpo
Ez volt a legelső amerikai autós találkozó, amelyen már saját USA autóval vehettünk részt. :) Sikerült pár tulajdonossal is szót váltani és sok tapasztalatot gyűjteni.
Nagy élmény volt, sokan megnézték és dícsérték az autót.
Ami külön megtiszteltetés, hogy az ACCH hivatalos összefoglaló videójában is kapott pár másodpercet.
Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat!

2008.-ban már második alkalommal vettünk részt a felsőtárkányi amerikai autós találkozón. Tavaly csak látogatóként voltunk jelen, 2008.-ban már saját autóval voltunk részesei a rendezvénynek.
Jó hangulatú élménydús találkozó volt, egy fantasztikus környezetben!

10 év kihagyás után az ACCH 2009.-ben ismételten az őshelyszínen, Dunaújvárosban rendezte meg a nyári nagy amerikai autós találkozóját.
Ez volt az első találkozó,ahol már több napot is a helyszínen töltöttünk.
A környezet szép volt, és az időjárásra valamint a társaságra sem panaszkodhatunk.
A Firebird ismét begyűjtött pár dicséretet és elismerést ezen a találkozón is.
Emellett sikerült részt venni életünk első amerikai autós felvonulásán, ami igen meghatározó emlék maradt.
Összességében számunkra nagyon jó hangulatú és kerek találkozót tudhatunk a hátunk mögött.

Első élményünk az itthon megrendezett legnagyobb amerikai autós rendezvényével kapcsolatban 2007-ben volt esedékes, akkor még látogatóként.
Lenyűgöző, és nagyon érdekes, izgalmas élmény volt látni közel ezer autócsodát. A látvány és a hangulat teljesen hatalmába kerített minket, elhatároztuk, ezen túl mindig eljövünk, ha tudunk.
2008-ban megadatott, hogy lehetőségünk legyen már saját autóval részt venni az eseményen, amit sajnos egy meghibásodás húzott keresztbe, így ismételten, csupán, mint látogatók vettünk részt a találkozón.
Alig vártuk, hogy végre részesei lehessünk legközelebb a közösségnek, és egy autóval járulhassunk hozzá az összképhez.
2009-ben végre kalandosan ugyan, de kijutottunk saját autóval a találkozóra.
Az elvárásokat messze felülmúlta az ott eltöltött három nap.
A baráti társaság, a szép autók, a felvonuláson való részvétel, és a tény, hogy mi is részesei vagyunk mindennek felejthetetlenné tette a komáromi találkozót!
Reméljük, hogy ezen túl is hasonlóan jól érezzük majd magunkat!
Ezek voltak a legelső amerikai autós találkozós élményeink a saját autónkkal.
A jövőben igyekszünk majd minél több amerikai autós rendezvényen részt venni az autónkkal együtt. :)

Mikor megvettük az autót, sajnos hiányzott belőle a targazsák.
Ez a zsák arra szolgál, hogy megvédje a levett targa tetőket a karcolódásoktól és egyéb sérülésektől. Ezek már műanyag targatetők, úgyhogy sajnos még könnyebben karcolódnak.
Így előttünk állt a feladat, hogy beszerezzünk egyet.
Sajnos ezekre a targazsákokra még kint Amerikában is kereslet van, így nem egyszerű feladat a beszerzése.
Egy Amerikában élő magyar ismerősünknek köszönhetően sikerült Amerikából egy jó állapotú eredeti targazsákot beszerezni, amit ezúton is köszönünk.

Az autónkat úgy vettük, hogy sajnos a felnik hibásak voltak az előző tulajdonosok valamelyikének köszönhetően. Le voltak koccolva és ennek eredményeként két kerékből eresztett a levegő, így szinte minden használat előtt kellett fújni a kerekekbe.
Egy szerencsés vételnek köszönhetően sikerült hozzájutni ugyanolyan felni garnitúrához, amik jó állapotban voltak. Ezeket felpolíroztattuk és a belsejüket lefényeztettük metál feketére. Így egy ízléses kombináció jött létre.
Az eredmény szembe tűnő lett.

2011.-ben egy szabálytalanul beforduló autós nem adta meg a jogosan kijáró elsőbbséget, egy kereszteződésben, emiatt történt egy kisebb koccanás.
Szerencsénkre az lökhárító nem sérült komolyabban, nem repedt meg, és nem deformálódott.
A fényezés így is lejött a lökhárító oldaláról.

A vétkező sofőr elismerte a hibáját, így a biztosító kifizette a kártérítést.
Egy a szomszédos kerületben lévő fényezőműhelyt bíztunk meg a feladattal, akik a korábbinál igényesebben lefényezték az egész lökhárítót.
Jól sikerült!

Az újrafényezett lökhárító miatt új rendszámtáblát kellett felragasszunk.
Így éltünk a lehetőséggel és másik helyet választottunk a rendszámtáblának.
Véleményünk szerint itt jobban mutat, mint ahol ezelőtt volt és ezt mások is megerősítették.

Több évig küszködünk egy olyan problémával, hogy kicsit erőteljesebb fékezésnél elhúzott az autó jobbra.
Nem volt veszélyes, így elvoltunk vele pár évig, de 2016. tavaszára már nagyon megérett a probléma megjavítása.
Először új féktárcsák és fékbetétek kerültek beépítésre előre, és bár a fékhatás érezhetően jobb lett, de sajnos ez nem oldotta meg az elhúzást. (idő közben megrendeltünk egy fékfelújítószett, de az még 2 hét volt, mire megjött)
Ezt igazolta, hogy az első tárcsák és fékbetétek cseréje után egy héttel szerettünk volna elmenni egy autós rendezvényre, de kb.: 2 km-re az otthonunktól meg kellett álljunk, mert a vezetőoldali első fék befogott és elkezdett füstölni is.
Nehezítő tényezőként közben az eső is elkezdett esni.
Szerencsénkre nem fogott be olyan erősen, hogy ne tudtunk volna mozogni az autóval.
Sok megállással, lassú tempóval és olykor füstölő fékkel, de végül is sikerült épségben hazajutnunk.
Másnap, otthon sikerült kilazítani a féket, de ahogy benyomtuk a pedált, ismételten beragadt, így a szervizbe fék nélkül, kézifékkel fékezve jutottunk el.
Szerencsére épségben leértünk oda is, így ott megkapta a fékfelújítószettet, plusz a fékcsövek is cserélve lettek elöl, mindkét oldalon.
Ezeknek köszönhetően szerencsére megszűnt a probléma, nem húz el és jól fog.
Reméljük ezután már megbízhatóan fog működni a fék és hosszú ideig nem lesz gondunk rá.

2018. augusztus 8-án, csütörtökön a Komáromi amerikai autós találkozóra tartva, pár km-re a Monostori erődtől, miközben egy körforgalomnál várakoztunk, hátulról belénk koccant egy figyelmetlen, elbambult sofőr.
Elgurultunk egy félreesőbb helyre és felmértük a károkat.
Szerencsére első ránézésre nem tűnt súlyosnak, így pénzbeli megegyezést kötöttünk a vétkes sofőrrel.
Miután elköszöntünk és el akartunk hagyni ezt a helyszínt, mindennek tetejében egyszer csak leállt a motor és vagy 40-45 percen keresztül nem is volt hajlandó tartósan működni.
Mivel már egyszer csinált ilyet, tudtunk, hogy nem érdemes vadul köszörülgetni, várni kell.
Így is tettünk, ott álltunk felnyitott motorháztetővel és végül is 4-5 próbálkozás után szerencsére aztán beindult, nem állt le, így végül is eljutottunk az erődbe, a találkozóra.

Ott kaptunk egy tippet és kipróbálva alapos WD40-es polírozásnak köszönhetően végül is lényegében sikerült kiszedjük a koccanás nyomait a lökhárítóból, végeredményben azthiszem elmondhatjuk, hogy hatalmas megkönnyebbülésünkre és szerencsénkre nyoma sincs a koccanásnak.
Elővigyázatossági okokból vasárnapig be sem indítottuk, így most kivételesen végig egy helyben állt egészen a hazamenetelig.
A hazaút szerencsére már eseménytelenül telt, rendeltetésszerűen működött minden, így végeredményben sikeresen abszolváltuk a számunkra 11. alkalommal (ebből 9 alkalommal az autó is ott volt) részt vett komáromi amerikai autós találkozót is.

Az autó állapotmegőrző tárolásával kapcsolatosan az első 10 évben többféle próbálkozás is volt, de idővel mindegyikről kiderült, hogy maximum csak ideiglenes megoldásnak jó, hosszú távon egyik sem bizonyult kellően hatásosnak.
Ugyan a házunkban van garázs, de az már az első napokban tett próba után kiderült, hogy az autó hossza, alacsonysága, de legfőképpen a garázslejáró meredek szöge miatt nem tudnánk csak úgy simán be, vagy kiállni vele, így sajnos ezt a megoldást elég hamar el kellett vessük.
Maradt a ponyvával való letakarás.
Annyival volt jobb a helyzetünk, hogy az autó fölött lévő erkély és a ház oldala valamilyen szinten adott némi plusz védelmet a ponyván felül.
Egy idő után (ponyvától függően fél-egy év) azonban itt is kiderült, hogy az erős nyári napsütés kiszárította a ponyvák anyagát, ami azt eredményezte, hogy egy eső után bizonyos részeken átjutott a nedvesség, és minél idősebb volt a ponyva, ez a jelenség annál inkább fokozódott.
Ennél fogva egyre többet kellett szellőztetni egy-egy esős nap után az autót és a ponyvát.
A ponyvák 1-2 éventi cserélgetésével a körülményekhez képest jobb híján ez egy elfogadható, ideiglenes megoldásnak tűnt, amivel végül is kisebb szépséghibák árán, de kihúztunk valamivel több, mint 10 évet, de valahol mindig is tudtuk, hogy előbb-utóbb muszáj lesz szintet lépni, ha nem szeretnénk, hogy a fényezés állapota tovább romoljon.
Az első 10 év legnagyobb részét itt töltötte az autó.

A körülményeket figyelembe véve a lehetőségeken belül a legjobb megoldásnak egy mobilgarázs tűnt, amit valahol már jó ideje tudtunk, csak valahogy mindig elodázódott a dolog.
Egy alapos, terület tisztítás után, így, végül is 2018 december elején, valamivel több, mint 10 év után, végre beköltözött a Firebird a képen látható mobil garázsba.
Bízunk benne, hogy itt hosszú távon biztonságban és a körülményekhez képest nedvességmentesen ellesz majd és végre jobb körülmények között töltheti az ideje nagy részét.

2021.-ben amerikai autós találkozó szempontból sajnos egy meghatározó időszaknak lett vége.
2007. és 2021. között a NAAF (nemzetközi amerikai autós fesztivál) által, a komáromi Monostori Erődben megrendezett amerikai autós találkozók kötelező programként szerepelnek a naptárban.
Ez a mi esetünkben beleszámolva a még autó nélküli évet is, 14 évet jelent, (a 2020.-at azért nem számoljuk bele, mert járvány miatt elmaradt) amiből 12-őn (2009.-2021.) a Pontiac-al vettünk részt.
A Firebird 2019.-est leszámítva (ahol egy elektromos hiba miatt kellett trélerezni) mindig a saját kerekein jött és hagyta is el a Monostori Erődöt.
2021. augusztus 14.-én, (szombaton) 16:00 körül, amikor kigurult a Pontiac a Monostori Erődből, vége lett ennek a korszaknak, mivel bejelentették, hogy az eddigi 19 év hagyományától eltérően, következő években már nem a Monostori Erőd fog otthont adni a fesztiválnak. (nem a NAAF szervezőin múlt)

Az pedig külön öröm számunkra, hogy az első pár évben még pont elkaptuk a komáromi találkozók legjobb, legaktívabb, legpörgősebb csúcsidőszakát is.
Hiányozni fog Komárom és a Monostori Erőd, hiszen rengeteg pozitív emléket adott, amit sosem fogunk elfelejteni és akárhányszor megnézzük az adott évben készült képeket, mindegyikhez kapcsolódik valami meghatározó kis emlék.
Ezzel találkozók szempontjából egy nagyon meghatározó korszaknak lett vége, de bízunk benne, hogy az új helyszín egy új korszak kezdete lesz, ami majd szintén tele lesz majd meghatározó, pozitív emlékekkel.

2022. november 18.-án bővült a családi amerikai autós flotta, a Pontiac mellé beköltözött egy 2019.-es évjáratú, Dodge Challenger R/T, shaker verzió, V8-as, 6.4 literes Hemi motorral és 8 sebességes automataváltóval.
Így már választhatunk, hogy a Firebirdel, a Challengerrel, vagy, ha olyan kedvünk van, akár mindkét autóval megyünk el egy-egy autós találkozóra.

Vélemény és tapasztalat az autóval kapcsolatosan:(Totalcar népítélet)
http://nepitelet.hu/autok/pontiac/firebird/turaauto_amerikai_modra/

Köszönjük, hogy végignézted és végigolvastad a garázsunkat.