Németországban voltam munka miatt, épp volt egy nyugis napom, és hát… Mi mást is lehetne tenni ilyenkor, minthogy körülnézni, hogy milyen eladó Moparok vannak a környéken?

Találtam is egy Valiantot ebayen, ott volt tőlem nem messze, projekt, de azt írja a lakatos munka kész, csak fényezni, meg összerakni kell, de amúgy jön-megy-működik. Akkor tették fel, már volt rá pár licit, de csak pár eurón állt, és no reserve, de még volt hátra 6 nap.

4 ajtós, Slant Six, meg különben is, „Minek ez nekem?"

Nem bírtam ki, 4 nap múlva újra ránéztem. Még mindig volt hátra két nap, de még mindig csak pár száz eurón állt. „Nem kell ez nekem!”, nincs benne semmi vonzó, és különben is, van elég projektem. …na persze. Egy órával a licit vége előtt ott ültem a gép előtt. Még mindig túl olcsó volt.

Na jó, ha nem teszek rá semmit, és elmegy ennyiért, akkor bánni fogom, hogy nem licitáltam. Ezért kitaláltam egy számomra még elfogadható összeget, és úgy döntöttem, hogy az utolsó pillanatban elküldöm. Ha valaki fölém licitál, akkor ennyi, akkor már nincs lehetőségem újabb licitre, és így biztosan nem lépem át a keretemet. Azon nem is gondolkoztam, hogy mi lesz, ha nem licitálnak túl.

Persze megnyertem. Remek. Most mit fogok kezdeni vele? Így aztán elmentem megnézni mit is vettem. Nem tűnt rossznak, kaszni egyben volt, kárpitok szépek, krómokon látszott a használat és az évek, de nem vészes, motor pöccre indult, pedig látszólag jó ideje felé se mentek, a cuccai dobozokban, ki tudja, hogy hiánytalan-e, de olyan nagy dolgok nem hiányozhatnak. A leszerelt alkatrészeket elhoztam, a kocsiért meg küldtem egy trélert.