Az említett akkumulátor miatt akadtak még problémáink, mire beruháztunk egy másikra, amitől egy csapásra megoldódott a "lefullad aztán nem indul újra az autó" gond. Az autónak sajnos még nem jutott garázs, ezért sajnálatomra a téli hónapokat kint kellett töltenie, de mivel nincsenek hozzá téli gumik, így némi motorjáratás kivételével nem igazán járt az utóbbi hónapokban.
A sok állásnak a másik oka az a váltó rakoncátlansága, mert sajnos azzal kellett szembesülnünk, ami már régebb óta fennálló jelenség, hogy az autó hidegen egyáltalán nem indul el D-ben, csak ha a váltó 2-esben van, azonban ekkor is csak 2500-3000 körüli fordulatnál lehetséges az elindulás. Ekkor az autó egy hatalmasat ránt és utána már szépen megy, viszont így nem szeretném sokat járatni, hogy ne legyen komolyabb baja a váltónak, szóval most valószínűleg a donor GT váltója fog cseredarabként szolgálni, hogy ne kelljen bajlódni a szétszereléssel, a probléma diagnosztizálásával, és megspórolhatunk egy nagyobb összeget, amit ezért egy szakember elkérne.
Az autó az említett váltóproblémán kívül nagyon is rendben van mechanikusan, szépen megy, elég jól húz, és a gyári kipufogóval is nagyon szépen dorombol a V6 a motorháztető alatt.
A klasszikus Beretta-forma már az előző autónál is magával ragadott, viszont a szpojlerek, szoknyák és egyedi felnik nyújtotta látvány valami egészen más. A GTU után többen megfordulnak, mint az egyszerű Base után, ez nem is csoda, a hangjával és a piros felirattal az oldalán nagyon dögös kis járgány, amiről sokan nem hitték el, hogy ugyanaz az autó, mint a már régóta jól ismert bordó.
Az autón az alapos felújításnak köszönhetően a részletek is stimmelnek, bár helyenként mindenképp foglalkozni kell majd olyan apróságokkal, amik szúrják az ember szemét, ha alaposabban szemügyre veszi a gépet.
Az oldalsó díszlécek is szépen mutatnak, a piros csíkkal pedig nagyot dobnak az autó megjelenésén.
A 16"-os GTU felnik nagyon különlegessé teszik az autó megjelenését.
A motortér igazán rendben van, a műanyagok nagyon szépek, és minden tartozék a helyén van.
A narancs festésű szelepfedél és szívóteknőfedél is nagyon klasszul néz ki. Nagyon különlegessé teszi a motorteret és az egész autót is.
A kocka lámpák rendelkeznek "E" jelzéssel, így nem kell ezzel bajlódni a vizsgáztatás során. Először szokatlanok voltak az eredetiekhez képest, de szerintem jól illenek az autóhoz.
A beltér sem mondható rossznak, bár látszanak rajta az évtizedes használat nyomai, amikkel idővel mindenképp foglalkozni fogok.
A vezetőoldali ülést ráncba kell szedni, de a kárpit többi része egészen szép.
A beltérnek újabb pozitívuma, hogy 99%-ig hiánytalan, illetve a felújítás kiterjedt a lógó tetőkárpitra is.
A műszerfalborítás is nagyon szép, repedést nem találni rajta, egyedül az elejét engedte el a ragasztó, csakúgy mint bármely hasonló korú Berettán.
Az eredeti ülések sportosabb külsőt kölcsönöznek.
A ledönthető, kartámlával is rendelkező ülések tip-top állapotban vannak.
Az autó egyik gyenge pontja az ajtókárpit, elsősorban a vezetőoldali darab, amin sajnos a "szakszerű" szerelés nyomai köszönnek vissza.
Több helyen is hasonló sérülések láthatók az ajtókárpiton, amik a szürke műanyagon nagyon kontrasztosak, és így elég illúziórombolók.
Szintén tipikus "berettás" jelenség a vezetőoldali borítás felhólyagosodása.
A kárpitelem rögzítését rögtönzött módon oldották meg hajdanán.
A beltér egyedüli hiánya a könyöklő, amit már korábban pótoltak, de egy eredeti darabot mindenképp megérdemelne az utastér.
Szembetűnő sérülések láthatók a bal hátsó takaróelemen is.
A vezetőoldali biztonsági öv aljzata is megérett a cserére.
Hozzászólások
Legközelebb már az enyémet is oda kell tenni a sorba; ha belefér a 2+ ajtó :)
Hát persze, hogy elférsz 4 ajtóval is! ;)
Jóképű gépezet,párszor megperdültem anno utána Fehérváron mikor láttam,aztán eltűnt,de örülök hogy ismét mozgásban van és folyamatosan épül ,és egyre jobb állapotba kerül.
Igazán dekoratív autó,nagyon egyedi kiállással,kapott egy jó gazdit ami nagyon ráfért már szegényre így a képek alapján .
Köszönöm szépen a dicsérő szavakat, az autó nevében is. Sok nyomát viseli az elmúlt lassan harminc évnek, amit az utakon töltött, de remélem, hogy szépen apránként tényleg kifogástalan állapotba tudom hozni (persze ilyen nem létezik, de azért álmodozni lehet)! A másik cél pedig, hogy minél több helyre eljussak vele, hogy lássanak az emberek ilyet is, ha már kb senki nem ismeri ezt a típust idehaza (tisztelet néhány kivételnek).
Múlt héten láttam egyet és ha jobban belegondolok ez volt az első idén. Superbird vagy akár Daytona is gyakrabban jön szembe. Ez csak egy kis érdekesség azoknak, akik azt hiszik ezek még úton vannak az Államokban.
Pontosan úgy van, ahogy mondod. Odakint akkora ritkaság és annyira nem keresik, hogy a legnagyobb rajongói csoportjának alig több, mint 1500 tagja van az Államokban.
J.Acko becsüld meg, eljön majd a nap, hogy elindul felfele az értéke.
két ajtó meg négy ajtó az hat ajtó és két autó :)
két ajtó meg négy ajtó az hat ajtó és két autó :)
Tegnap láttam ezt az autót a Parkoló Parádén, nagyon jól eső érzés, hogy a kevésbé húzónévnek számító típusokat is megmentik, illetve ilyen jó karban tartják. Nagyon szép autó, remélem sokáig ilyen szép állapotban megmarad. Sok balesetmentes kilométert hozzá! Üdv.Gergő
Igyekszem mindent megadni neki, amit megérdemel, és igyekszem minél több helyen mutatkozni vele, hogy az emberek lássanak ilyet is. Habár az átlagembernek a szeme nem akad meg rajta, de szerencsére vannak olyanok is, akik meglepődve érdeklődnek arról, hogy ez miféle jószág is, mert még hasonlót sem láttak.